Bár a karácsonyt szokás fával köszönteni, és nem az új évet, a blog erdővel ünnepli, hogy 2014 rengetegéből kiértünk 2015 tisztására, és végre valahára elkezdhetjük új életünket.

Ne feledjük, hogy az új élet lehetősége azon kedves olvasóink számára is nyitva áll, akik nem tudnak adott körülményeiken változtatni. A hozzáállásukon ugyanis ők is változtathatnak, akár gyökeresen is.

Életutunk során sok kapu nyílik. A kapuk természetükből adódóan rejtekeznek: a mai képen látható kapu például fasornak álcázza magát.

Ez a poszt nem arra szeretne biztatni, hogy lépjünk be minden kapun, hanem arra, hogy vegyük észre a kapukat, és hozzunk döntést, bemegyünk-e rajtuk vagy sem.

A mai rajz azt ábrázolja, amikor megyünk egy úton, és észrevesszük, hogy a táj hamarosan változni fog, de még nem tudjuk beleélni magunkat, milyen lesz.

Hogy mi történik, ha az ember kiér a rengetegből? A mai képpel erre adok egy lehetséges választ – megengedve természetesen mindenkinek, hogy saját felelete legyen.

A most ábrázolt mesében a főhős megöregszik, mire kiér az erdőből, és csak ekkor látja, hogy a rengetegnél is komolyabb akadályokkal kell megküzdenie, ha célhoz akar érni. Ez persze nem tántorítja el attól, hogy folytassa az útját.