Ez a rajz nézhető úgy, mint egy sor penge nélküli csavarhúzónyél. Vagy értelmezhető úgy is, mint alagút egy mesterséges erdőben.

Bár a karácsonyt szokás fával köszönteni, és nem az új évet, a blog erdővel ünnepli, hogy 2014 rengetegéből kiértünk 2015 tisztására, és végre valahára elkezdhetjük új életünket.

Ne feledjük, hogy az új élet lehetősége azon kedves olvasóink számára is nyitva áll, akik nem tudnak adott körülményeiken változtatni. A hozzáállásukon ugyanis ők is változtathatnak, akár gyökeresen is.

A rendet többnyire szeretjük. Azonban ez is viszonylagos: a rendezettség bizonyos foka egyeseknek örömet okoz, míg másokat már bosszant. A mai rajzon látható fák jól példázzák ezt: van, aki számára kellemes benyomást kelt csinos sorakozásuk, és van, akiből kifejezett ellenszenvet vált ki. (Egyéni vélemény nyilvánítására a cím alatti apróbetűs, zöld „Szólj hozzá!” felirat kattintásával van mód.)

Életutunk során sok kapu nyílik. A kapuk természetükből adódóan rejtekeznek: a mai képen látható kapu például fasornak álcázza magát.

Ez a poszt nem arra szeretne biztatni, hogy lépjünk be minden kapun, hanem arra, hogy vegyük észre a kapukat, és hozzunk döntést, bemegyünk-e rajtuk vagy sem.

A fiatal és az idős fák között néha akkora a különbség, hogy egy laikus számára az sem egyértelmű, hogy egyáltalán egy fajba tartoznak-e.  A mai képen látható fákkal is ez a helyzet. 

A mai rajz három megrögzött túrázót ábrázol. A három figura közül kettőnek túrabotja is van.  

A mai rajz azt ábrázolja, amikor megyünk egy úton, és észrevesszük, hogy a táj hamarosan változni fog, de még nem tudjuk beleélni magunkat, milyen lesz.

A mai rajzon egy újabb „rengeteg” látható (ld. a Rengeteg című poszt által adott definíció). Ez a mostani rengeteg népmesei rengeteg, telidestele horrorral. Ebben az erdőben bár bolyongunk a sötétben, mégis otthonosan érezzük magunkat. A rókának jól felelünk, és a barátunk lesz.

(Róka nem szerepel a képen, senki ne keresse.)

Tavasszal van, hogy a fű olyan magas és olyan dús, mintha a fák nem a földből, hanem belőle, a fűből nőnének ki. Ilyenkor a fű színe valószerűtlenül harsányzöld - bár ez nem látszik ezen a képen.  

Az emberiséget sújtó főbb problémák közül – mint a háborúk, a diktatúrák és a klímaváltozás – a rossz kedv az, amellyel szemben a tudósok, politikusok és más közszereplők a leginkább tehetetlennek látszanak.

A rossz kedv kortól, nemtől, lakóhelytől és társadalmi státustól függetlenül mindannyiunkat érintő jelenség. A történelem folyamán számos módszert dolgoztak ki és vetettek be ellene (köztük az imádkozást, a vitamindús táplálkozást és a Pilates tornát), ám biztos megoldást eddig még senki nem talált.

E blog készítője hisz abban, hogy a jelenség eddig ismert leghatékonyabb ellenszere a fa. A fánál csak a több fának együtt van nagyobb ereje. Ha sok fa együtt van, azt nevezzük erdőnek. Ha nagyon sok fa van együtt, és éppen támad a rossz kedv, akkor nevezzük az erdőt rengetegnek. A rengeteg egyik tulajdonsága, hogy az embernek menedéket ad. Ezt ábrázolja a mai kép.