Van, aki olykor ítéletre vágyik. Hogy valaki megmondja, mi van. Hogy igen-e, vagy nem. Hogy oké-e, vagy teljesen gáz. 

Ezeket az embereket, akik az egyértelmű ítélet után sóvárognak, esendőségükben könnyű megszánnunk – kivéve persze, ha saját magunkról van szó.

Carl Gustav Jung írta le elsőként a szinkronicitást, amely alatt különböző események meghökkentő egyidejűségét értette. A jelenséggel foglalkoztunk már ezen a blogon (lásd pl. az urna és a hamutartó találkozását), ám mostanáig nem vizsgáltuk a szinkronicitásnak azt a típusát, amelyre a szakirodalomban a következő, sajátos elnevezéssel szoktak hivatkozni: „szóvicc”.  

A „szóviccről” a legfontosabb tudnivaló, hogy egyáltalán nem vicc. Üzenet az, melyen nem nevetni, hanem sírni illik. 

Ezen a képen két hasonló funkciójú tárgy: egy halotti urna és egy hamutartó keveredett egymás mellé. Mindketten csöndben vannak.