életmód magazin

agarajz


Variációk fasorra II.

2019. január 31. - agarajz

 

Utcai lámpának lenni nehéz. Aki utcai lámpa, az gyakran elüt a környezetétől. Egyes kritikusaik szerint bár a fényük „egyébként” nem zavaró, mégis jobb, ha az utcai lámpák csak a négy fal között világítanak

Mások ennél is kevésbé megengedőek, és úgy vélik, az utcai lámpák létezése „természetellenes”, hiszen – hangzik érvelésük – a természetben rendszerint csak nappal van fény, a nevezettek pedig mintha direkt akarnának, úgymond „csakazértis”, éjjel világítani.  

Talán meglepő lehet, de bizony akad még ennél is szélsőségesebb vélemény: e szerint az utcai lámpa akkor is kellemetlen, amikor éppen nem világít. Mert ronda.  

Gondolkodjunk most el egy percre. Nem lehetséges, hogy az utcai lámpák élete nem lenne szegényebb nélkülünk? És a mi életünk őnélkülük? Mit vár Ön egy utcai lámpától?  

  

Szinkronicitás

Carl Gustav Jung írta le elsőként a szinkronicitást, amely alatt különböző események meghökkentő egyidejűségét értette. A jelenséggel foglalkoztunk már ezen a blogon (lásd pl. az urna és a hamutartó találkozását), ám mostanáig nem vizsgáltuk a szinkronicitásnak azt a típusát, amelyre a szakirodalomban a következő, sajátos elnevezéssel szoktak hivatkozni: „szóvicc”.  

 

A „szóviccről” a legfontosabb tudnivaló, hogy egyáltalán nem vicc. Üzenet az, melyen nem nevetni, hanem sírni illik. 

Két kiégett villanykörte

A világon háromféle hely van. Létezik olyan (1.), ahol ha kiég egy villanykörte, valaki azonnal hoz egy másikat, és kicseréli. Az ilyen helyeken tartalék villanykörték vannak. Máshol (2.) ha kiég egy villanykörte, egy ideig úgy hagyják, végül vesznek egy újat a boltban, és azután cserélik ki. Ezeken a típusú helyeken nincsenek tartalék villanykörték. Végül pedig (3.) vannak azok a sötét helyek, ahol kettő vagy több villanykörte van kiégve egyszerre. Nehéz elhinni – bár bizonyított tény −, hogy ezeken az örök félhomályra kárhoztatott helyeken emberek élnek.

A lejárt szavatosságú testápoló panasza

Mai posztunkban tovább keressük a választ arra a kérdésre, hogy vajon a tárgyak szolgálnak-e minket, vagy fordítva, mi élünk az ő rabságukban. Újra találkozunk régi barátainkkal, a fogkefével és a csipesszel is – bár ők a nagy tumultusban nem igazán látszanak, de azért bizonyára itt vannak valahol. 

süti beállítások módosítása