Nehéz időket élünk, kiváltképp manapság. De mint minden időknek, ennek is megvannak a maga pozitív hozadékai. Ez pedig a gombamód szaporodó balkonkertészet! Az anyavállalatunk által finanszírozott nemzetközi kutatócsoport becslései szerint már 1,5 X 1,23 négyzetméteres erkélyünkön megtermelhetjük egy hatemeletes társasház éves zöldségszükségletét – feltéve, hogy az épületben csak mi magunk élünk, és szívesebben fogyasztunk gofrit. Rendeljen Ön is áruházunk kedvezményes palántakínálatából, és élvezze haláláig a friss, egészséges bioélelmiszert, segítve ezzel ráadásul a környezetet is! Ne feledje: bolygónkból csak egy van – de Önből nem!   

A tájékoztatás jelentősége blogunk egyik kedvelt, visszatérő témája. Volt már szó a tájékoztatás 

feszültségoldó hatásáról és egészségvédő szerepéről, s arra is láthattunk példákat, amikor

nem megfelelő alkalmazása inkább zavart okozott ahelyett, hogy egyértelműsített volna.

Hogy a mai kép esetében mi lehetett a tájékoztatás célja, s hogy ezúttal mennyire sikerült betöltenie funkcióját, annak eldöntését a kedves látogatóra bízzuk. 

Van, aki mindenhol jeleket lát. S van, aki kevesli a jelzéseket. Egyik sem jellemhiba.

Néha a városi ember is találkozik rejtélyekkel. De még amelyeket soha nem fejt meg, még azokra is ritkán használja azt a szót, hogy „csoda”.  

Mai posztunkban különböző lakberendezési irányzatokat tekintünk át. Dr. Klaus Tro, a Lakberendezők Világszervezetének európai szóvivője így fogalmazta meg e tudományág alapvetését: „Jobb, ha az ember uralja a teret, mint ha a tér uralja az embert.”

Egy másik csoportosulás, a Nemzetközi Térrendező Egylet azonban hevesen támadja a fenti tételt.  „A teret nem legyőzni kell, hanem harmóniában élni vele” – nyilatkozta válaszul Klaus Tro szavaira az NTE keleti szekciójának elnöke, Dr. A. Gora.

Végezetül – a teljesség igénye nélkül – e két nagy irányzat mellett essen szó egy harmadik, kevésbé ismert egyesületről: az Anonim Létben-Lakozók Társaságáról. E mozgalom hitvallása szerint a teret növényekkel kell benépesíteni, majd el kell hagyni, és a létezést szellemi síkon kell folytatni tovább.  

Mit tesz Ön az Önt körülvevő térrel? Használ-e Ön szobanövényt?     

Az emberiséget, azon belül a városban élő embert sújtó főbb problémák között meg kell említeni a lábunk elé nézést. „Nézz a lábad elé!” – nevelnek bennünket eképp kisgyermekkorunk óta, s valóban: a lábunk elé nézés megóv az olyan, jellegzetesen városi veszélyektől, mint a kutyaszarba lépés. De milyen áron?

Létezik egy elmélet, miszerint a lábunk elé nézés hagyománya és a városok utcáin magasodó, eget eltakaró házak korántsem véletlenül alakultak és épültek úgy, ahogyan. Eszerint a teória szerint mindkét jelenség mögött a világot a háttérből irányító tizenkét bóbitás pingvin áll, akik arra esküdtek föl, hogy megfosszák az emberiséget az égbolt látványától. Hogy miért tettek így? Mert az égbolt a tengertelen ember óceánja. Ha belenéz, szelleme elszabadul − s ki tudja, mi történne akkor azzal a világrenddel, amelyet a bóbitás pingvinek fenntartanak.

A dohányzás egyik sokat hangoztatott, vitathatatlan előnye a „közösségteremtő erő”. Sajnos ez a „közösségteremtő erő” nem tud érvényesülni a társasházakban.

Idén a bojtos sapka a divat – savanyú arckifejezéssel. 

Ha egyedül vagyunk, a világ jelentős változásokon esik át. Ezek közül az egyik, hogy a legtöbb szabály értelmét veszíti. Így okoskodott a képen látható ember is, aki bár észlelte a „dohányozni tilos” táblát, ennek ellenére rágyújtott.

Ahogy a lakások szobáiban növények, úgy a városok utcáin elvétve fák fordulnak elő. A mai rajz is egy ilyen fát ábrázol.

Mivel a városi fák gyökérzetének nincs elég helye a terjeszkedéshez, az emberek gyakran tartórudakkal és zsinórokkal óvják őket a kidőléstől. A tartórudak rendszerint szintén fából készülnek.