életmód magazin

agarajz


Fák a szélben

2015. június 28. - agarajz

A szélért kevesen rajonganak, sokan viszont nem szeretik. Ókori bölcselők leírásai szerint a pokol nem forró és nem hideg, hanem örök szélvihar dúl benne, olyan, amiben az ember nem tud nyugodtan se vattacukrot enni, se keresztrejtvényt fejteni.

A széldzsekik gyártására specializálódott hatalmas iparágat tekintve megállapítható, hogy az emberiség széllel kapcsolatos idegenkedésén a modern kor sem változtatott. De vajon mi áll emögött az olthatatlan ellenszenv mögött? Tanult vagy örökölt viselkedésminta-e, s főként: honnan ered ez a széllel szembeni zsigeri előítéletünk? E kínzó kérdésre próbál választ adni egy elhivatott brit kutatócsoport 7200, statisztikai módszerrel feldolgozott kérdőíve alapján. Az idén májusban, a National Scientific Timesban nyilvánosságot látott meghökkentő eredményeik szerint a szelet azért nem szeretjük, mert:

1., belefújja a hajunkat a szánkba;

2., nem tudunk olyan kecsesen táncolni benne, mint a fák. 

Ottfelejtett ceruza

A könyvek aláhúzogatása némelyek szemében „ciki”, mások szerint „menő”. Megint mások úgy tartják, ez attól függ, ki és mit húzogat alá, és főleg mi célból. De mi a tudomány válasza?

Brit tudósok 1600 aláhúzogatott könyvön végeztek kutatást az aláhúzogatás természetéről, s  eredményeiket nemzetközi szaklapokban tették közre. Egyik legjelentősebb következtetésük szerint az aláhúzogatás rövidéletű szenvedély: a könyvek mindössze 4 %-a van 10 oldalnál hosszabban aláhúzogatva. A tevékenység nem túl meglepő módon 93 %-ban ceruzával, és 7 %-ban tollal történik. Meglepően nagy azonban, 57 % az aláhúzogatás mellett jegyzeteket is tartalmazó kötetek aránya.

Említésre méltó érdekesség, hogy a vizsgált könyvek 2,5 %-ában nem várt módon ceruzát találtak, s bár ez eredetileg nem volt benne a kutatási tervben, habozás nélkül módosították azt, és a ceruzákra is kiterjesztették. A legvalószínűbb magyarázat szerint ezeket a ceruzákat hajdani tulajdonosaik − a tudósok nagy örömére − egyszerűen benne felejtették a könyvekben.

Az alkohol mint depresszáns

alkesz_1410711163.jpg_3496x2484

Mivel a blog eddig is igen érzékeny volt az évszakok változására, most is itt az ideje pár szót szólni az őszről és annak veszélyeiről. Korábban esett már szó a „rossz kedvről” (ld. Rengeteg című poszt), de akkor nem lett külön hangsúlyozva, hogy a jelenséget – minden bizonnyal a  brit tudósok szerint is – befolyásolja az esős időjárás és az ősz.

Ez a blog egyáltalán nincs az alkohol nevű drog ellen, kivéve, ha azt „rossz kedv” esetén alkalmazzák. Az alkohol ugyanis úgynevezett „depresszáns” szer, és ennek okán a fennálló „rossz kedv” esetében olyan állapotot idézhet elő, mint a képen ábrázolt embernél.

Rossz kedvünket tehát, ha jót akarunk magunknak, ne próbáljuk ezzel az amúgy kétségkívül nagyszerű és hasznos droggal enyhíteni, mert nem fog sikerülni. Ha pedig rosszat akarunk magunknak – és bizony ez is előfordul −, gondoljunk arra, hogy már úgyis rossz – hiszen amúgy is „rossz a kedvünk”.

süti beállítások módosítása