Hullani sok minden, gyakran szokott. Hull például a hó, a haj, a könny és az emberek a csatamezőn, mint a legyek.  

Érdekesség, hogy a hullik és szép, régi magyar hulla szavunk nem csak fülünkben csengenek össze. A hulla – mint a halott és maga a halál is – valóban a hull ige származékai. Akárcsak a hullám.

(Ld. még: „esik”, „este”.) 

Léteznek rengetegek, amelyekben nincsenek szabályok. Ezekben a sötét erdőkben a megmentett állatok nem viszonozzák a segítséget, és még beszélni sem tudnak – vagy legalábbis nem akarnak. Az ilyen rengetegek még az átlag rengetegekhez képest is bezárkóznak. 

Életutunk során sok kapu nyílik. A kapuk természetükből adódóan rejtekeznek: a mai képen látható kapu például fasornak álcázza magát.

Ez a poszt nem arra szeretne biztatni, hogy lépjünk be minden kapun, hanem arra, hogy vegyük észre a kapukat, és hozzunk döntést, bemegyünk-e rajtuk vagy sem.

Ahogy a lakások szobáiban növények, úgy a városok utcáin elvétve fák fordulnak elő. A mai rajz is egy ilyen fát ábrázol.

Mivel a városi fák gyökérzetének nincs elég helye a terjeszkedéshez, az emberek gyakran tartórudakkal és zsinórokkal óvják őket a kidőléstől. A tartórudak rendszerint szintén fából készülnek.