életmód magazin

agarajz


Szinkronicitás

2017. augusztus 20. - agarajz

Carl Gustav Jung írta le elsőként a szinkronicitást, amely alatt különböző események meghökkentő egyidejűségét értette. A jelenséggel foglalkoztunk már ezen a blogon (lásd pl. az urna és a hamutartó találkozását), ám mostanáig nem vizsgáltuk a szinkronicitásnak azt a típusát, amelyre a szakirodalomban a következő, sajátos elnevezéssel szoktak hivatkozni: „szóvicc”.  

 

A „szóviccről” a legfontosabb tudnivaló, hogy egyáltalán nem vicc. Üzenet az, melyen nem nevetni, hanem sírni illik. 

Történelmi szoborpark

„A parkban alig voltak fák. Sőt, egyáltalán nem voltak, mert ami messziről fának tűnt, közelebbről nézve kiderült, hogy szokatlan alakú, a földből kinövő szobor. A szobrok formája változatos volt, de nem nagyon. Artúr, miközben fél füllel hallgatta a barátai beszélgetését a háta mögött (pontosabban Ernőt, ahogy részegen magyaráz valamit Vincének), azon töprengett, hogy a szobrok formája emlékezteti valamire, de később se, az egész séta alatt nem tudott rájönni, mire.”

Négykézláb

A mai képen egy ember négykézláb mászik föl egy galériára. A kérdés az, hogy miért négykézláb teszi, amit tesz. Talán rosszul van, beteg, fáradt? Részeg vagy másnapos? Esetleg egyszerűen kedve szottyant négykézláb ereszkedni, vagy ellenkezőleg: retteg, hogy valaki vagy valami – például a szobanövény a háta mögött – megpróbálja lelökni? Mi az igazság?  

Két kiégett villanykörte

A világon háromféle hely van. Létezik olyan (1.), ahol ha kiég egy villanykörte, valaki azonnal hoz egy másikat, és kicseréli. Az ilyen helyeken tartalék villanykörték vannak. Máshol (2.) ha kiég egy villanykörte, egy ideig úgy hagyják, végül vesznek egy újat a boltban, és azután cserélik ki. Ezeken a típusú helyeken nincsenek tartalék villanykörték. Végül pedig (3.) vannak azok a sötét helyek, ahol kettő vagy több villanykörte van kiégve egyszerre. Nehéz elhinni – bár bizonyított tény −, hogy ezeken az örök félhomályra kárhoztatott helyeken emberek élnek.

Ottfelejtett ceruza

A könyvek aláhúzogatása némelyek szemében „ciki”, mások szerint „menő”. Megint mások úgy tartják, ez attól függ, ki és mit húzogat alá, és főleg mi célból. De mi a tudomány válasza?

Brit tudósok 1600 aláhúzogatott könyvön végeztek kutatást az aláhúzogatás természetéről, s  eredményeiket nemzetközi szaklapokban tették közre. Egyik legjelentősebb következtetésük szerint az aláhúzogatás rövidéletű szenvedély: a könyvek mindössze 4 %-a van 10 oldalnál hosszabban aláhúzogatva. A tevékenység nem túl meglepő módon 93 %-ban ceruzával, és 7 %-ban tollal történik. Meglepően nagy azonban, 57 % az aláhúzogatás mellett jegyzeteket is tartalmazó kötetek aránya.

Említésre méltó érdekesség, hogy a vizsgált könyvek 2,5 %-ában nem várt módon ceruzát találtak, s bár ez eredetileg nem volt benne a kutatási tervben, habozás nélkül módosították azt, és a ceruzákra is kiterjesztették. A legvalószínűbb magyarázat szerint ezeket a ceruzákat hajdani tulajdonosaik − a tudósok nagy örömére − egyszerűen benne felejtették a könyvekben.

A lejárt szavatosságú testápoló panasza

Mai posztunkban tovább keressük a választ arra a kérdésre, hogy vajon a tárgyak szolgálnak-e minket, vagy fordítva, mi élünk az ő rabságukban. Újra találkozunk régi barátainkkal, a fogkefével és a csipesszel is – bár ők a nagy tumultusban nem igazán látszanak, de azért bizonyára itt vannak valahol. 

süti beállítások módosítása