Ha egy októberi napon süt a nap, ám nekünk mégis rossz a kedvünk kicsit, olyankor optimális elkészíteni újrahasznosított hulladékból egyedi madáretetőnket. E kreatív tevékenységgel nem csak saját magunknak, de szárnyas barátainknak is sokat segíthetünk.

Ezúttal nem lesz szükségünk különleges alapanyagokra, minden, ami kell, ott lapul háztartásunkban, és csak arra vár, hogy új életre keltsük!

Egyedi madáretető készítése /újrahasznosított hulladékból/

Kellékek: parafadugó, pillepalack, chipseszacskó, cigarettacsikk (ízlés szerint variálható).

Elkészítés: Vigyük magunkkal a kiválasztott hulladékokat a legközelebbi parkba, és finoman helyezzük bele egy szemetesbe. A többit a természetre bízhatjuk. Művészi hajlamú olvasóink a hulladéktárgyakat a kuka körül is elrendezhetik.

Küldjék meg fényképüket az így elkészített műről, kommentben vagy postai levélben, szerkesztőségünkbe! A legszellemesebb megoldásokat díjazzuk!  

Különös szociálpszichológiai jelenség, hogy a buszmegállóban a buszt jellemzően akkor is várjuk, ha nem szeretnénk sem a buszon tartózkodni, sem pedig ott lenni, ahová a busz elvisz. A jelenség okát egyelőre még kutatják, az azonban már bizonyítást nyert, hogy ilyen helyzetben az emberek többsége igényli a tájékoztatást.

Idén a bojtos sapka a divat – savanyú arckifejezéssel. 

A mai képen látható milliomos éppen a „rossz kedv” jelenségével küzd. Teszi ezt annak ellenére, hogy macska van mellette.  

A rossz kedvvel már két korábbi posztban is foglalkoztunk. Az emberiség másik, hasonlóan jelentőségteljes problémája azonban egészen mostanáig háttérben maradt. A rossz kedv mellett – és azzal feltehetőleg összefüggően – a létezésünket kísérő talán legrombolóbb, legkártékonyabb jelenség nem más, mint a győzni akarás.

A győzni akarás még akkor is jellemzi működésünket, amikor szó nincs versenyről. Fontos belátnunk, hogy versenyezni – minden téves meggyőződés ellenére – egyáltalán nem muszáj. De ha már mindenképpen versenyezni akarunk, tegyük azt a játék szépségéért, s ne a győzelemért.

A győzni akarás tudatos kiiktatása nem csupán derűsebbé teheti mindennapjainkat, de egyes bölcselők szerint konkrétan a boldogság kulcsa lehet.

Mivel a blog eddig is igen érzékeny volt az évszakok változására, most is itt az ideje pár szót szólni az őszről és annak veszélyeiről. Korábban esett már szó a „rossz kedvről” (ld. Rengeteg című poszt), de akkor nem lett külön hangsúlyozva, hogy a jelenséget – minden bizonnyal a  brit tudósok szerint is – befolyásolja az esős időjárás és az ősz.

Ez a blog egyáltalán nincs az alkohol nevű drog ellen, kivéve, ha azt „rossz kedv” esetén alkalmazzák. Az alkohol ugyanis úgynevezett „depresszáns” szer, és ennek okán a fennálló „rossz kedv” esetében olyan állapotot idézhet elő, mint a képen ábrázolt embernél.

Rossz kedvünket tehát, ha jót akarunk magunknak, ne próbáljuk ezzel az amúgy kétségkívül nagyszerű és hasznos droggal enyhíteni, mert nem fog sikerülni. Ha pedig rosszat akarunk magunknak – és bizony ez is előfordul −, gondoljunk arra, hogy már úgyis rossz – hiszen amúgy is „rossz a kedvünk”.

Az emberiséget sújtó főbb problémák közül – mint a háborúk, a diktatúrák és a klímaváltozás – a rossz kedv az, amellyel szemben a tudósok, politikusok és más közszereplők a leginkább tehetetlennek látszanak.

A rossz kedv kortól, nemtől, lakóhelytől és társadalmi státustól függetlenül mindannyiunkat érintő jelenség. A történelem folyamán számos módszert dolgoztak ki és vetettek be ellene (köztük az imádkozást, a vitamindús táplálkozást és a Pilates tornát), ám biztos megoldást eddig még senki nem talált.

E blog készítője hisz abban, hogy a jelenség eddig ismert leghatékonyabb ellenszere a fa. A fánál csak a több fának együtt van nagyobb ereje. Ha sok fa együtt van, azt nevezzük erdőnek. Ha nagyon sok fa van együtt, és éppen támad a rossz kedv, akkor nevezzük az erdőt rengetegnek. A rengeteg egyik tulajdonsága, hogy az embernek menedéket ad. Ezt ábrázolja a mai kép.