Az idős professzort, aki kitűnő és híresen szenvedélyes előadó volt, mély tisztelet övezte. Emiatt történhetett, hogy mikor észrevették, hogy rosszul áll a mikrofon, senki a konferencia résztvevői közül nem mert neki szólni, hogy igazítsa meg.

A mai poszt arról szól, hogy az aláírásunknak, ennek az odafirkantott betűgombolyagnak, időnként épp annyi az értéke, mint egy családi háznak. Más esetekben az értékét még csak össze sem lehet hasonlítani egy családi házéval. 

A fiatal és az idős fák között néha akkora a különbség, hogy egy laikus számára az sem egyértelmű, hogy egyáltalán egy fajba tartoznak-e.  A mai képen látható fákkal is ez a helyzet. 

Most pedig, a macska témát egy időre kimerítve, búcsúzóul íme egy kép, ahol a macska csupán megfigyelő, nem főszereplő.