Népszerű téveszméink egyike, hogy a múlt biztos, ám a jövő bizonytalan. Ennek éppen az ellenkezője igaz. A múlt az, ami reménytelenül kifürkészhetetlen: például már sose tudjuk meg, hogy akkor, ott valójában ki mit mondott, pláne, hogy miért. A jövő viszont, elméleti szinten, világos, átlátható és jól dokumentálható. Legalábbis többnyire.
Mivel egyetlen negatív tartalmú comment sem érkezett, ezért (több értelemben is) osztatlan sikerként könyvelem el az első bejegyzést, és ugyanezzel a témával folytatom. Az ezen a képen látható cica fenn ragadt egy fán. A gyerek, akihez tartozik, már iderángatta az apját, és most együtt integetnek neki.