Egészen a mai napig a fák mint afféle szuperentitások tűntek föl ezen a felületen: olyan lényekként, akik bölcsebbek, erényesebbek és − nem utolsósorban − jobban néznek ki nálunk, embereknél. Eddig szó sem volt arról, hogy a fákkal is lehet baj, például ők is lehetnek betegek.

A fák betegségének egyik jellemző oka a mérgező talaj. Bár fa-társainkhoz képest rengeteg szempontból hátrányban vagyunk (ld. fentebb), egy komoly előnyünk biztosan van. Ez pedig nem más, mint a helyváltoztatás. Ha tehát úgy tapasztaljuk, hogy környezetünk mérgez, tegyük meg, amire a fák nem képesek, és − menjünk odébb.

Ebből a képből feketén-fehéren kiderül, hogy semmi nem fekete-fehér. (Avagy: ami közelről fehérnek tűnik, az távolról feketének. Főleg, ha az ember hunyorog.)

Bár a karácsonyt szokás fával köszönteni, és nem az új évet, a blog erdővel ünnepli, hogy 2014 rengetegéből kiértünk 2015 tisztására, és végre valahára elkezdhetjük új életünket.

Ne feledjük, hogy az új élet lehetősége azon kedves olvasóink számára is nyitva áll, akik nem tudnak adott körülményeiken változtatni. A hozzáállásukon ugyanis ők is változtathatnak, akár gyökeresen is.

Életutunk során sok kapu nyílik. A kapuk természetükből adódóan rejtekeznek: a mai képen látható kapu például fasornak álcázza magát.

Ez a poszt nem arra szeretne biztatni, hogy lépjünk be minden kapun, hanem arra, hogy vegyük észre a kapukat, és hozzunk döntést, bemegyünk-e rajtuk vagy sem.

A mai kép összes szereplője – a szobanövény, a macska, de még a palack és a mobiltelefon is – a figyelmes szemlélő számára ismerős a korábbi rajzokból. Ha valaki számára mégsem ismerősek, annak az lehet az egyedüli oka, hogy az eddigi képeken egyikük sem viselt szemüveget.

A mai rajz azt ábrázolja, amikor megyünk egy úton, és észrevesszük, hogy a táj hamarosan változni fog, de még nem tudjuk beleélni magunkat, milyen lesz.