Semmi nem olyan, mint ahogyan elképzeljük - állapíthatja meg most a képen látható hegymászó. De ne sajnáljuk őt! Egyáltalán nem biztos, hogy ez a tapasztalat kellemetlenül érinti. 

„A parkban alig voltak fák. Sőt, egyáltalán nem voltak, mert ami messziről fának tűnt, közelebbről nézve kiderült, hogy szokatlan alakú, a földből kinövő szobor. A szobrok formája változatos volt, de nem nagyon. Artúr, miközben fél füllel hallgatta a barátai beszélgetését a háta mögött (pontosabban Ernőt, ahogy részegen magyaráz valamit Vincének), azon töprengett, hogy a szobrok formája emlékezteti valamire, de később se, az egész séta alatt nem tudott rájönni, mire.”

A mai képen egy ember négykézláb mászik föl egy galériára. A kérdés az, hogy miért négykézláb teszi, amit tesz. Talán rosszul van, beteg, fáradt? Részeg vagy másnapos? Esetleg egyszerűen kedve szottyant négykézláb ereszkedni, vagy ellenkezőleg: retteg, hogy valaki vagy valami – például a szobanövény a háta mögött – megpróbálja lelökni? Mi az igazság?  

A mai rajzon egy olyan akadály látható, ami már elhárult. Mivel elhárult, ezért mint akadály nem létezik többé, más szóval: „nincs”. Valami viszont van. Ezt a valamit ábrázolja a mai kép. 

Néha egy tárgy eredeti funkciójától eltérő használata kézenfekvőbbnek tűnik, mint az eredeti elképzelés.

(A kedélyek megnyugtatása végett: a képen látható embernek természetesen van feje, csak ebből a szögből nem látszik.)

Ha fákat ölelünk, bizony lehet, akit ez zavarhat. Tegyük diszkréten.

A dohányzás egyik sokat hangoztatott, vitathatatlan előnye a „közösségteremtő erő”. Sajnos ez a „közösségteremtő erő” nem tud érvényesülni a társasházakban.

A könyvek aláhúzogatása némelyek szemében „ciki”, mások szerint „menő”. Megint mások úgy tartják, ez attól függ, ki és mit húzogat alá, és főleg mi célból. De mi a tudomány válasza?

Brit tudósok 1600 aláhúzogatott könyvön végeztek kutatást az aláhúzogatás természetéről, s  eredményeiket nemzetközi szaklapokban tették közre. Egyik legjelentősebb következtetésük szerint az aláhúzogatás rövidéletű szenvedély: a könyvek mindössze 4 %-a van 10 oldalnál hosszabban aláhúzogatva. A tevékenység nem túl meglepő módon 93 %-ban ceruzával, és 7 %-ban tollal történik. Meglepően nagy azonban, 57 % az aláhúzogatás mellett jegyzeteket is tartalmazó kötetek aránya.

Említésre méltó érdekesség, hogy a vizsgált könyvek 2,5 %-ában nem várt módon ceruzát találtak, s bár ez eredetileg nem volt benne a kutatási tervben, habozás nélkül módosították azt, és a ceruzákra is kiterjesztették. A legvalószínűbb magyarázat szerint ezeket a ceruzákat hajdani tulajdonosaik − a tudósok nagy örömére − egyszerűen benne felejtették a könyvekben.

Ezen a képen két hasonló funkciójú tárgy: egy halotti urna és egy hamutartó keveredett egymás mellé. Mindketten csöndben vannak. 

Idén a bojtos sapka a divat – savanyú arckifejezéssel.