„A horvátországi nyaralás jól sikerült. A szálláshoz terasz tartozott, pompás kilátással a tengerpartra, az ahhoz vezető alagútra – és a szomszéd kertjére. Ebben a kertben egyrészt olajfák, másrészt és főleg sziklák teremtek.

A két barátnő nem tudott olyan korán vagy olyan későn kiülni a teraszra, hogy ne az apró, idős nőt látták volna, a rekkenő hőség ellenére mindig tetőtől-­talpig feketében, ahogy egy vödör segítségével hordja a köveket a kert egyik pontjából a másikba, oda és vissza, mindenféle látható cél nélkül.”

Az idős professzort, aki kitűnő és híresen szenvedélyes előadó volt, mély tisztelet övezte. Emiatt történhetett, hogy mikor észrevették, hogy rosszul áll a mikrofon, senki a konferencia résztvevői közül nem mert neki szólni, hogy igazítsa meg.

Eredetileg úgy terveztem, rajzolok ennek a képnek a bal alsó sarkába négy alakot, akik a vén fát nézik.  

Aztán arra gondoltam, ezt meg is spórolhatom, hiszen ez a négy ember már eleve ott van a háttérben, anélkül, hogy lerajzolnám őket. Kilétükről keveset lehet biztosan tudni, de annyit igen, hogy az egyikük az a különös személy, aki ebben a pillanatban ezt a sort olvassa. 

A mai poszt arról szól, hogy az aláírásunknak, ennek az odafirkantott betűgombolyagnak, időnként épp annyi az értéke, mint egy családi háznak. Más esetekben az értékét még csak össze sem lehet hasonlítani egy családi házéval. 

A fiatal és az idős fák között néha akkora a különbség, hogy egy laikus számára az sem egyértelmű, hogy egyáltalán egy fajba tartoznak-e.  A mai képen látható fákkal is ez a helyzet. 

Hogy mi történik, ha az ember kiér a rengetegből? A mai képpel erre adok egy lehetséges választ – megengedve természetesen mindenkinek, hogy saját felelete legyen.

A most ábrázolt mesében a főhős megöregszik, mire kiér az erdőből, és csak ekkor látja, hogy a rengetegnél is komolyabb akadályokkal kell megküzdenie, ha célhoz akar érni. Ez persze nem tántorítja el attól, hogy folytassa az útját.

Mivel a macska téma amúgy is népszerű az interneten, ezért úgy döntöttem, ezt kihasználva Cirmivel indítom a blogot. Íme Cirmi, a család kedvence.