„A horvátországi nyaralás jól sikerült. A szálláshoz terasz tartozott, pompás kilátással a tengerpartra, az ahhoz vezető alagútra – és a szomszéd kertjére. Ebben a kertben egyrészt olajfák, másrészt és főleg sziklák teremtek.

A két barátnő nem tudott olyan korán vagy olyan későn kiülni a teraszra, hogy ne az apró, idős nőt látták volna, a rekkenő hőség ellenére mindig tetőtől-­talpig feketében, ahogy egy vödör segítségével hordja a köveket a kert egyik pontjából a másikba, oda és vissza, mindenféle látható cél nélkül.”