Kaptam egy sértett üzenetet a fáktól, hogy már három bejegyzés óta nem foglalkoztam velük, úgyhogy most gyorsan pótlom.

A mostani rajz feltehetőleg csak az úgynevezett walkmanes-mp3 lejátszós generációhoz tartozók számára bír bármiféle jelentéssel. Mi, akik ehhez a nemzedékhez tartozunk, bizonyos zenéket visszavonhatatlanul helyszínekhez kötünk – értelemszerűen olyan helyszínekhez, amerre éppen jártunk, amikor az adott zene a fejünkben szólt.

Ne utáljuk azokat, akik így hallgatnak zenét, és nem törődnek vele, hogy a zaj kihallatszik, és bánthat másokat. Nekik, a fülhallgatósoknak ez eszükbe sem jut. Vagy ha eszükbe jut is – a világ mint díszlet jó eséllyel éppen darabokra robban körülöttük, ami mellett belátható módon abszurd szempontnak tűnik, hogy a kiszűrődő hangok zavarhatnak valakit.