A blog történetének első, kétrészes minisorozata, csak most, díszdobozos kiadásban! Rendezői változat, vágatlan, dedikált példány! Egy kép – kettő áráért! Ne hagyja ki!    

„Mert az egész mindig több, mint a részeg összessége (sic!).”

Mai ismeretterjesztő írásunkban az idődaccal foglalkozunk. Az idődac (hosszabb, hivatalos nevén „időjárás-dac”) egy brit etológus kutatócsoport által felfedezett és néven nevezett viselkedési forma.  

A szokatlan magatartást eddig elsősorban a természetes élőhelyükön, azaz a városban élő humanoidoknál figyelték meg. Az érintett egyedek látszólag nem vesznek tudomást a körülöttük levő valós időjárási viszonyokról - például nem vesznek fel sálat-sapkát télen, de szélsőséges esetben még nagykabátot sem. Az idődac funkciója egyelőre nem ismert. Egyes tudósok szerint a jelenség egy új, a fizikai létezésnek kevésbé kiszolgáltatott emberfaj kialakulásának hírnöke, míg mások szerint éppen ellenkezőleg: a különös viselkedésforma evolúciós csökevény, az érintett egyedek pedig egyszerűen „hibásak”. 

Mi az Ön véleménye? Ismer-e Ön idődacost?   

Hullani sok minden, gyakran szokott. Hull például a hó, a haj, a könny és az emberek a csatamezőn, mint a legyek.  

Érdekesség, hogy a hullik és szép, régi magyar hulla szavunk nem csak fülünkben csengenek össze. A hulla – mint a halott és maga a halál is – valóban a hull ige származékai. Akárcsak a hullám.

(Ld. még: „esik”, „este”.)