Távoli rokonok voltak. Ám másokkal ellentétben ők nem temetéseken találkoztak: a sors úgy hozta, hogy naponta látták egymást. Nem beszélgettek, de nagyon is tudtak a másikról.

Csöndes viszonyuk számtalan fázison esett át, melyek során hol teljességgel idegennek, hol kísértetiesen ismerősnek érezték egymást. Tüskés természetük – amelyben, bár nem tudtak róla, kétségkívül hasonlítottak – nem engedte, hogy a tapasztaltakat megvitassák. És mégis, az évek során egyre közelebb kerültek egymáshoz.