Kaptam egy sértett üzenetet a fáktól, hogy már három bejegyzés óta nem foglalkoztam velük, úgyhogy most gyorsan pótlom.

A mostani rajz feltehetőleg csak az úgynevezett walkmanes-mp3 lejátszós generációhoz tartozók számára bír bármiféle jelentéssel. Mi, akik ehhez a nemzedékhez tartozunk, bizonyos zenéket visszavonhatatlanul helyszínekhez kötünk – értelemszerűen olyan helyszínekhez, amerre éppen jártunk, amikor az adott zene a fejünkben szólt.

Ne utáljuk azokat, akik így hallgatnak zenét, és nem törődnek vele, hogy a zaj kihallatszik, és bánthat másokat. Nekik, a fülhallgatósoknak ez eszükbe sem jut. Vagy ha eszükbe jut is – a világ mint díszlet jó eséllyel éppen darabokra robban körülöttük, ami mellett belátható módon abszurd szempontnak tűnik, hogy a kiszűrődő hangok zavarhatnak valakit.

A szövegkörnyezetből kiragadott és – ebből következően – többnyire érthetetlen vagy kifejezetten félreérthető idézetekkel való haknizásnál kevés kínosabb jelenség létezik a világon.

A mai rajzzal részint arra a kérdésre keresem a választ, hogy vajon létezik-e kivétel a fenti állítás alól. A válaszadás kizárólagos joga a Tiétek.

(Az idézet ebben az esetben Ludwig Josef Johann Wittgenstein Tractatus logico-philosophicus – azaz Logikai-filozófiai értekezés – című művéből származik.)

E társadalmi célú hirdetéssel arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ha az ember a környezetében valakinél súlyveszteséget tapasztal, nem minden esetben szerencsés észrevételét a „gratulálok” szóval kifejeznie.

A mai rajz három megrögzött túrázót ábrázol. A három figura közül kettőnek túrabotja is van.  

Ezen a rajzon egy ablak van az ablakban.

Ahogy a lakások szobáiban növények, úgy a városok utcáin elvétve fák fordulnak elő. A mai rajz is egy ilyen fát ábrázol.

Mivel a városi fák gyökérzetének nincs elég helye a terjeszkedéshez, az emberek gyakran tartórudakkal és zsinórokkal óvják őket a kidőléstől. A tartórudak rendszerint szintén fából készülnek.

A mai rajz azt ábrázolja, amikor megyünk egy úton, és észrevesszük, hogy a táj hamarosan változni fog, de még nem tudjuk beleélni magunkat, milyen lesz.

A mai képen két órás látható két emberrel. Vagy két ember két lilliputi törpével?

Nyáron az ember általában többet jár szórakozóhelyre, többet iszik és eszik idegenben, és így gyakrabban találkozik pincérekkel. A pincérek szintén emberek. A képen egy rendkívül fiatal pincér látható a főnökével, aki felkarolta, és munkát ad neki.