A fiatal és az idős fák között néha akkora a különbség, hogy egy laikus számára az sem egyértelmű, hogy egyáltalán egy fajba tartoznak-e.  A mai képen látható fákkal is ez a helyzet. 

A rossz kedvvel már két korábbi posztban is foglalkoztunk. Az emberiség másik, hasonlóan jelentőségteljes problémája azonban egészen mostanáig háttérben maradt. A rossz kedv mellett – és azzal feltehetőleg összefüggően – a létezésünket kísérő talán legrombolóbb, legkártékonyabb jelenség nem más, mint a győzni akarás.

A győzni akarás még akkor is jellemzi működésünket, amikor szó nincs versenyről. Fontos belátnunk, hogy versenyezni – minden téves meggyőződés ellenére – egyáltalán nem muszáj. De ha már mindenképpen versenyezni akarunk, tegyük azt a játék szépségéért, s ne a győzelemért.

A győzni akarás tudatos kiiktatása nem csupán derűsebbé teheti mindennapjainkat, de egyes bölcselők szerint konkrétan a boldogság kulcsa lehet.

Bár előfordul, hogy az emberek a tárgyak szolgáivá válnak, de jó esetben azért mégiscsak a tárgyak szolgálják az embereket. Ezen a képen egy villanykörte könyörög egy ceruzának, hogy szabadítsa meg a rabságából.

Mivel a blog eddig is igen érzékeny volt az évszakok változására, most is itt az ideje pár szót szólni az őszről és annak veszélyeiről. Korábban esett már szó a „rossz kedvről” (ld. Rengeteg című poszt), de akkor nem lett külön hangsúlyozva, hogy a jelenséget – minden bizonnyal a  brit tudósok szerint is – befolyásolja az esős időjárás és az ősz.

Ez a blog egyáltalán nincs az alkohol nevű drog ellen, kivéve, ha azt „rossz kedv” esetén alkalmazzák. Az alkohol ugyanis úgynevezett „depresszáns” szer, és ennek okán a fennálló „rossz kedv” esetében olyan állapotot idézhet elő, mint a képen ábrázolt embernél.

Rossz kedvünket tehát, ha jót akarunk magunknak, ne próbáljuk ezzel az amúgy kétségkívül nagyszerű és hasznos droggal enyhíteni, mert nem fog sikerülni. Ha pedig rosszat akarunk magunknak – és bizony ez is előfordul −, gondoljunk arra, hogy már úgyis rossz – hiszen amúgy is „rossz a kedvünk”.

A mai kép összes szereplője – a szobanövény, a macska, de még a palack és a mobiltelefon is – a figyelmes szemlélő számára ismerős a korábbi rajzokból. Ha valaki számára mégsem ismerősek, annak az lehet az egyedüli oka, hogy az eddigi képeken egyikük sem viselt szemüveget.

Amíg ügyes-bajos dolgainkkal foglalkozunk, s  a magunk tempójában visszük vállunkon e ügyeket és bajokat, azt hihetjük, hogy szobanövényeink bezzeg semmit nem csinálnak. Ez tévedés.

Vessünk rájuk egy pillantást, és vegyük észre csöndes küzdelmüket. Mert cselekednek ők, ha más iramban is, mint mi. És ne gondoljuk azt, hogy ők lassúak! Mozgásuk egyből villámgyorsnak tűnik, amint a csillagképek változásának sebességéhez viszonyítjuk őket.

Vízparti képpel búcsúzik a blog a nyártól. Ezen a rajzon egy aprónak tűnő ember a kutyája társaságában sárkányt ereget. Közben valaki figyeli őket. 

Ezen a napon sokan a szabadban vannak, és onnan nézik a tűzijátékot. Szintén sokan az otthonukban, szeretteik körében – vagy éppen egyedül – töltik ezt az ünnepet.  A képen látható két ember az utóbbi csoportba tartozik. 

A mai kép bizony nem mai, és egyik érdekessége, hogy bő tíz évvel ezelőtt egy barátom, aki egyébként többnyire dicsérte a rajzaimat, ezt a képet meglátva látványosan elhúzta a száját. Nem tetszett neki ugyanis. Amikor kérdeztem tőle, mi vele a baj, valami olyasmit mondott, hogy reméli, nem megyek el ilyen „populáris” irányba. Azt már ekkor tudtam, hogy a „populáris” az ő szótárában szitokszó.

Most pedig több dolgot nem tudok eldönteni, de a dilemmáim közül csak egyet osztok meg Veletek, mert az önmagában is elég komoly:

Ha ez a kép „populáris”, akkor sok like-ot kell kapnia ezen a konkrét blogon, vagy éppen keveset?

Ahogy már a pincéres képnél szó volt róla − http://agarajz.blog.hu/2014/05/28/a_pincer_473 −, nyáron az ember többet jár szórakozóhelyre. Még mindig nyár van. 

Ezen a képen két úgynevezett „barát” tölti együtt az idejét egy „szórakozóhelyen”.  Az ábrázolt pillanatban az egyik éppen telefonál, miközben a másik a női vécé ajtajával szemközt ülve nézelődik.