Bár a karácsonyt szokás fával köszönteni, és nem az új évet, a blog erdővel ünnepli, hogy 2014 rengetegéből kiértünk 2015 tisztására, és végre valahára elkezdhetjük új életünket.
Ne feledjük, hogy az új élet lehetősége azon kedves olvasóink számára is nyitva áll, akik nem tudnak adott körülményeiken változtatni. A hozzáállásukon ugyanis ők is változtathatnak, akár gyökeresen is.
Áldott, békés posztot és kedves olvasókat kíván szeretettel:
a blog
Jó marketinggel – állítólag – mindent el lehet adni. A siker azonban sokszor a véletlenen múlik. Így van ez a mai képen látható termék esetében is.
A néphagyomány szerint a Mikulás csak ritkán, rendkívül indokolt esetben hoz virgácsot. A mai képen ábrázolt cipő tulajdonosának esete ilyen eset.
A rendet többnyire szeretjük. Azonban ez is viszonylagos: a rendezettség bizonyos foka egyeseknek örömet okoz, míg másokat már bosszant. A mai rajzon látható fák jól példázzák ezt: van, aki számára kellemes benyomást kelt csinos sorakozásuk, és van, akiből kifejezett ellenszenvet vált ki. (Egyéni vélemény nyilvánítására a cím alatti apróbetűs, zöld „Szólj hozzá!” felirat kattintásával van mód.)
Ha egyedül vagyunk, a világ jelentős változásokon esik át. Ezek közül az egyik, hogy a legtöbb szabály értelmét veszíti. Így okoskodott a képen látható ember is, aki bár észlelte a „dohányozni tilos” táblát, ennek ellenére rágyújtott.
A mai képen látható milliomos éppen a „rossz kedv” jelenségével küzd. Teszi ezt annak ellenére, hogy macska van mellette.
Halottak napján az emberek egy része temetőbe megy. Akik nem mennek temetőbe, azoknak sok okuk lehet a távolmaradásra. Az egyik ilyen ok lehet az, hogy a meglátogatni kívánt halott nincs a temetőben. Vannak például olyan halottak, akiknek elszórták a hamvait, vagy vannak, akiknek a maradványai bizarr kis urnákból figyelnek apró fülkékben. Olyan halott is van, akinek ugyan van sírja, de az messze van.
Különösen azoknak ajánlom a mai posztot, akik nem voltak ma senkinek a sírjánál, mégis szeretnének némileg részesülni a temető-élményből. E blog készítője úgy gondolja, hogy ez mindenkinek jár.
Életutunk során sok kapu nyílik. A kapuk természetükből adódóan rejtekeznek: a mai képen látható kapu például fasornak álcázza magát.
Ez a poszt nem arra szeretne biztatni, hogy lépjünk be minden kapun, hanem arra, hogy vegyük észre a kapukat, és hozzunk döntést, bemegyünk-e rajtuk vagy sem.
A tárgyak kényszerű szolgaságáról már volt szó Rabság című posztunkban (ld. lentebb). A mai rajzon egy fogkefe beszélget egy csipesszel.