„Dzsenifer nem talált túlélőket a házban. Így aztán azt sem tudta kitől megkérdezni, hogy miért van a két szék szokatlan módon a bejárati ajtóval szembeállítva. Talán a régen itt élt emberek vártak valakit? – tűnődött, miközben meglötyögtette a kulacsát. Már csak pár korty volt az alján.

A lány tekintete az eseményeket csodálatos módon túlélt szobanövényre siklott, majd a szomszédos konyha közepén álló, beszáradt felmosóvödörre. A konyhában egyáltalán nem voltak székek. Ekkor felderengett neki: talán a hajdaniak, akik a székeket az ajtó elé tették, nem is vártak senkit. Gondolatmenetét puskalövések zaja szakította félbe.”