Nyár lett. A városban élő embert gyakran kísérti ilyenkor, akár egy visszajáró szellem, az „el kéne utazni” gondolata. Ezen próbál segíteni a mai poszt. A kép megtekintésével bárki ingyenesen részt vehet egy buszkiránduláson. Némelyikőtök izgalmasnak találja majd, mások unalmasnak, de az biztos, hogy ez a kaland legalább veszéllyel nem jár. Jó utat mindenkinek! 

Mai posztomat a science-fiction kedvelők különös figyelmébe ajánlom. A most ábrázolt világban már szobanövények sincsenek. Igaz, a növényeket mint megnyugtató hátteret jól pótolják a galaxisok. 

Ma két őselemet hoztam Nektek. Mert olyan világ a mi világunk, ahol a természet mint szobanövény jelenik meg, s ahol a tűz öngyújtóvá, a víz pedig csapvízzé válik. Itt kell boldogulnunk. És ráadásul megint hétfő jön. 

Ezúttal a kedves Látogatóra bízom, mit ábrázol a soron lévő rajz. Azután jutottam erre, miután egymástól függetlenül megkérdeztem két barátomat, szerintük mi van a képen. Mindketten gondolkodás nélkül vágták rá a választ, mintha az teljesen egyértelmű lenne. Miszerint: „ez egy alkesz nő, aki a másféllityós Varga Irsai Olivérrel öntözi a szobanövényt”, illetve: „ez itt egy demens néni, aki üres üvegből locsolja a szobanövényt.”

Én másra gondoltam, legalábbis alkohol vagy demencia nem szerepelt benne. És Ti mit gondoltok? Szerintetek mi van a képen?

Hogy mi történik, ha az ember kiér a rengetegből? A mai képpel erre adok egy lehetséges választ – megengedve természetesen mindenkinek, hogy saját felelete legyen.

A most ábrázolt mesében a főhős megöregszik, mire kiér az erdőből, és csak ekkor látja, hogy a rengetegnél is komolyabb akadályokkal kell megküzdenie, ha célhoz akar érni. Ez persze nem tántorítja el attól, hogy folytassa az útját.

A mai rajzon egy újabb „rengeteg” látható (ld. a Rengeteg című poszt által adott definíció). Ez a mostani rengeteg népmesei rengeteg, telidestele horrorral. Ebben az erdőben bár bolyongunk a sötétben, mégis otthonosan érezzük magunkat. A rókának jól felelünk, és a barátunk lesz.

(Róka nem szerepel a képen, senki ne keresse.)

Anyák napi különkiadásunkban az anyaság misztériumával foglalkozunk.  

Tavasszal van, hogy a fű olyan magas és olyan dús, mintha a fák nem a földből, hanem belőle, a fűből nőnének ki. Ilyenkor a fű színe valószerűtlenül harsányzöld - bár ez nem látszik ezen a képen.  

Az emberiséget sújtó főbb problémák közül – mint a háborúk, a diktatúrák és a klímaváltozás – a rossz kedv az, amellyel szemben a tudósok, politikusok és más közszereplők a leginkább tehetetlennek látszanak.

A rossz kedv kortól, nemtől, lakóhelytől és társadalmi státustól függetlenül mindannyiunkat érintő jelenség. A történelem folyamán számos módszert dolgoztak ki és vetettek be ellene (köztük az imádkozást, a vitamindús táplálkozást és a Pilates tornát), ám biztos megoldást eddig még senki nem talált.

E blog készítője hisz abban, hogy a jelenség eddig ismert leghatékonyabb ellenszere a fa. A fánál csak a több fának együtt van nagyobb ereje. Ha sok fa együtt van, azt nevezzük erdőnek. Ha nagyon sok fa van együtt, és éppen támad a rossz kedv, akkor nevezzük az erdőt rengetegnek. A rengeteg egyik tulajdonsága, hogy az embernek menedéket ad. Ezt ábrázolja a mai kép.   

Tegnap elindult a blog Facebook oldala, ez érdemel egy ünnepi képet. A Facebookot elsősorban ugye arra használjuk, hogy közérdekű információkat osszunk meg ismerőseink körében. Gyakran látunk tiltakozásokat, illetve jótékonysági kampányokat, amelyekhez egyetlen kattintással csatlakozhatunk. Ehhez a mozgalmi trendhez, illetve a szintén népszerű természetvédelmi hullámhoz szeretnék igazodni mai posztommal (nem elhagyva ezzel eredeti témánkat, a természetet).

A plakát nem egy valós kampányhoz készült, és elkészülése során egyetlen állat sem sérült meg.