Mai posztunkban különböző lakberendezési irányzatokat tekintünk át. Dr. Klaus Tro, a Lakberendezők Világszervezetének európai szóvivője így fogalmazta meg e tudományág alapvetését: „Jobb, ha az ember uralja a teret, mint ha a tér uralja az embert.”

Egy másik csoportosulás, a Nemzetközi Térrendező Egylet azonban hevesen támadja a fenti tételt.  „A teret nem legyőzni kell, hanem harmóniában élni vele” – nyilatkozta válaszul Klaus Tro szavaira az NTE keleti szekciójának elnöke, Dr. A. Gora.

Végezetül – a teljesség igénye nélkül – e két nagy irányzat mellett essen szó egy harmadik, kevésbé ismert egyesületről: az Anonim Létben-Lakozók Társaságáról. E mozgalom hitvallása szerint a teret növényekkel kell benépesíteni, majd el kell hagyni, és a létezést szellemi síkon kell folytatni tovább.  

Mit tesz Ön az Önt körülvevő térrel? Használ-e Ön szobanövényt?     

„Készült rá, hogy mikor végül odaér, nem talál életet az Ismeretlen Városban. Arra viszont nem számított, hogy a különös helyen varjak tanyáznak majd.”

Vannak kérdések, melyekre még a tudomány fejlődése sem nyújtott - legalábbis a mai napig - kielégítő választ. Ilyen a piramisok keletkezésének rejtélye is. Piramisok ma is épülnek, s létezésük ma is csupa titok - ezt ábrázolja a mai kép.   

Egészen a mai napig a fák mint afféle szuperentitások tűntek föl ezen a felületen: olyan lényekként, akik bölcsebbek, erényesebbek és − nem utolsósorban − jobban néznek ki nálunk, embereknél. Eddig szó sem volt arról, hogy a fákkal is lehet baj, például ők is lehetnek betegek.

A fák betegségének egyik jellemző oka a mérgező talaj. Bár fa-társainkhoz képest rengeteg szempontból hátrányban vagyunk (ld. fentebb), egy komoly előnyünk biztosan van. Ez pedig nem más, mint a helyváltoztatás. Ha tehát úgy tapasztaljuk, hogy környezetünk mérgez, tegyük meg, amire a fák nem képesek, és − menjünk odébb.

Ezen a képen egy macska bámulja a hóesést egy ablakon keresztül. Eközben egy másik macska a havat bámuló macskát nézi.

Különös szociálpszichológiai jelenség, hogy a buszmegállóban a buszt jellemzően akkor is várjuk, ha nem szeretnénk sem a buszon tartózkodni, sem pedig ott lenni, ahová a busz elvisz. A jelenség okát egyelőre még kutatják, az azonban már bizonyítást nyert, hogy ilyen helyzetben az emberek többsége igényli a tájékoztatást.

Ebből a képből feketén-fehéren kiderül, hogy semmi nem fekete-fehér. (Avagy: ami közelről fehérnek tűnik, az távolról feketének. Főleg, ha az ember hunyorog.)

A mai képen egy ember négykézláb mászik föl egy galériára. A kérdés az, hogy miért négykézláb teszi, amit tesz. Talán rosszul van, beteg, fáradt? Részeg vagy másnapos? Esetleg egyszerűen kedve szottyant négykézláb ereszkedni, vagy ellenkezőleg: retteg, hogy valaki vagy valami – például a szobanövény a háta mögött – megpróbálja lelökni? Mi az igazság?  

A mai rajzon egy olyan akadály látható, ami már elhárult. Mivel elhárult, ezért mint akadály nem létezik többé, más szóval: „nincs”. Valami viszont van. Ezt a valamit ábrázolja a mai kép. 

A világon háromféle hely van. Létezik olyan (1.), ahol ha kiég egy villanykörte, valaki azonnal hoz egy másikat, és kicseréli. Az ilyen helyeken tartalék villanykörték vannak. Máshol (2.) ha kiég egy villanykörte, egy ideig úgy hagyják, végül vesznek egy újat a boltban, és azután cserélik ki. Ezeken a típusú helyeken nincsenek tartalék villanykörték. Végül pedig (3.) vannak azok a sötét helyek, ahol kettő vagy több villanykörte van kiégve egyszerre. Nehéz elhinni – bár bizonyított tény −, hogy ezeken az örök félhomályra kárhoztatott helyeken emberek élnek.